Monthly Archives: március 2012

Variációk egy témára…

Általános

Játék a szavakkal, Áprily Lajos rímeivel! Csak mert jó kedvem van és gyönyörű a tavasz.
Napról napra, nagy élvezettel figyelemmel kísérem és fényképezem a természet tavaszi megújulását. Ma fényképezés közben az alábbi két verset mondogattam, mit  mondogattam, daloltak bennem a játszi rímek.

Áprily Lajos: Március
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
rügyező fűzfa
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
 

mogyoróbarka
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng – ugye zeng, ugye zeng a szíved?
Tavaszodik
Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető
óriásfenyő
 
Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
moccn a rügyben
 
Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
“Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már”!