Monthly Archives: szeptember 2012

Kultúra, politika nélkül

Általános

Kultúra politika nélkül?

A kultúráról méltóképpen írni nagyon nehéz. Bevallom, sokáig keresgéltem, hogy valami kedvemre való mondást, idézetet találjak, hogy a gondolataimat bevezessem.

“A  világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé,  hanem az egységben rejlő sokféleség is.”

Umberto Eco

Csak a magam véleményét írom, azért mondom, hogy csak a magam  nevében írok, mert sokan sokfélék vagyunk és nem kell feltétlenül egyet értenünk.

Számomra a kultúra mindenek felett áll és mint fogalom nagyon sok mindent takar. Egy ország kultúrájában benne van a múltja, a jelene, a népének a tudása, a műveltsége, több korszak művészetének, hagyományainak gyűjteménye.

Hiába fejlődik a tudomány, a technika szélsebes ütemben, ha nem áll mögötte, mint segítő, támogató, gyámolító erő, a kultúra.

Főleg napjainkban, de ez alatt nem csak a mát, a közelmúltat is értem mindent átitat, átsző, megkeserít a politika. Sokan bizonyára azt mondják, lehetetlen, hogy a politika, a hatalom ne szóljon bele a kulturális életbe, a ne korlátozza, ne próbálja irányítani a művészvilág meglátásait.

Én azt mondom, lehetne a művészetek világa az a világ, ahol nincs jelen a politika. Miért ne lehetne egy hely, egy mentsvár, ahol a szépség, a gyönyörködtetés, a másféle szemlélet uralkodik, mint a hétköznapokban?

Egy jó könyv, egy tartalmas film, egy kellemes koncert, egy zenei vagy színházi élmény, a katarzis arra hivatott, hogy pihentessen, gondolatokat ébresszen, hogy egy rövid időre kicsit átlényegülve az alkotó és a saját fantáziánk segítségével másképp is nézhessük a világot.

A művészetben a változatok, az ízlések, a különbözőségek tárháza végtelen, választhat mindenki a saját belső világának megfelelően, de bekukkanthat kedvére oda is, amit még idegennek érez.

Miért is kéne ezt korlátozni? Minek ide a politika? Miért kell a kultúra területére is az a szemlélet, hogy az én művészem, a Te művészed, a Mi művészünk, a Ti művészetek, hiszen választék van bőven, mindenki azt választ, hallgat, néz és látogat, ami kedvére való.

A művész ember nem hétköznapi ember, másképp gondolkodik,  másképp él , másképp látja a világot, mint a hétköznapi ember és csak  szeretne átadni nekünk a saját meglátásából valamit.

A művészeti  alkotás nem attól kiváló, vagy jó, vagy szép, mert a politikusok megmondják, hogy most ez trend, vagy az a trend, most ki a jó művész, az alkotás önmagáért beszél.

Ez ennyire egyszerű.

“Aki mindent törvénnyel akar szabályozni,  inkább előidézi a hibát, mintsem megjavítja. Amit nem lehet  megszabályozni, azt okvetlenül meg kell engedni, még ha gyakran kár is  származik belőle.”

Benedictus Spinoza

/2011.május. 27./