Monthly Archives: január 2014

Téli életkép…

Általános
Téli életkép…

Ez egy régi írás, több éves, talán van vagy 4 éves is, de illik a mai nap hangulatához. Elég régen nem volt hó, most esett egy kicsi nálunk is. Azóta több minden változott. Már másik kutyánk van, még szinte kölyök. Az öreg kutyusunk már az örök vadászmezőkről figyeli ezt a kis kajlát. Az én séta iránti “szenvedélyem” nem változott, de a férjem már nem szeret sétálni. A környezetem, a sok örökzöld fenyő még midig ugyanolyan vonzó, és minden egyes séta alkalmával ugyanúgy gyönyörködöm a tájban. Nagyobb a csend, ez is változás, de lehet, hogy csak bennem, hogy miért azzal nem rontom egy hangulatos írás minőségét.

 

Karácsony elmúltával lesett a hó, vastagon, tartósan betakart minket. Télen általában nem kedvtelésből szoktunk sétálni, mégis hirtelen ötlettől vezérelve egyik este megszólalt a párom, ” Öltözz fel jól és menjünk sétálni!! Olyan kedvem támadt!!”. Este fél tízkor, jól beöltözve elindultunk a kutyával sétálni. A hőmérő -11 fokot mutatott, a levegő félelmetesen erős és tiszta volt, az égen ragyogtak a csillagok és a lábunk alatt úgy ropogott a hó, mint a mesékben.

A behavazott táj nálunk nagyon szép, mert télen is alig látni kopasz fát, sok a fenyő, a tuja és a többi egyéb örökzöld. A magas fenyőfákra, a különböző formájú bokrokra és az elszórtan megbújó háztetőkre telepedett hó olyan, mintha egy gyönyörű, könnyű, fehér bunda borítana mindent és a tájat.

Nem volt senki az utcán, csak mi. A kutya boldogan szaladgált, bohóckodott a hóban, nagyon élvezte a késői sétát. Tettünk egy nagy kört, ahogy jó időben, meg nyáron is szoktuk. A lámpák fénykörébe érve a szűz hó, a sok ezer apró kristály úgy csillogott, mintha gyémántszőnyegen lépkedtünk volna. Beszélgetésünk folyamán a lélegzetünk óriási felhőként gomolygott ki a szánkon. A kemény hideg ellenére meglepően jól éreztük magunkat, a gyerekkori nagy szánkózásokat emlegettük és belekiáltottunk a csendbe, mint a kamaszok. Talán húsz percnyi séta után kipirosodott arccal és orral tértünk haza a meleg szobába.

Miért is volt akkora élmény ez a séta?

Talán azért, mert a mellett, hogy élveztük a havas táj szépségét, a friss levegőt, a mozgást, abban a néhány percben a hókristályok tükrében a múlt rejtekéből ránk mosolygott a gyermekkorunk emléke.