Monthly Archives: június 2014

Kalandozás…

Általános

Nyugat – dunántúli ideiglenes tartózkodásom második napján egy kis fotózás erejéig sikerült ellátogatnom Ásványráróra és Drávacsehibe. A valóságban egymástól két eléggé távol eső település, de itt a skanzenban a két tájegység szinte határos egymással.

 

Ásványráró a Szigetközben található, 1907-ben jómódú középparaszt család lakta. Az épület homlokzata az akkor elterjedő  parasztbarokk építészeti stílus jellegzetes jegyeit viseli.

 

 

 

Egy takaros szobabelső, a képen látható részletet ma “étkező saroknak” neveznénk.

 

A ház konyhájában az “élő múzeum” program keretében a hagyományos paraszti ételeket főzik, abból lehet kóstolni. Ott jártamkor munkatársnőm éppen paprikás krumplit készített.

Ebben a szobában az időben már 1968-ban járunk. A nagyszülőknél vendégeskedő gyerekek a magukkal hozott játékboltban vásárolt játékokkal játszanak.

A nagypapa, hogy unokáinak kedveskedjen  és a régi időkről meséljen előhozta az egykori paraszti játékokat és megmutatta, hogy mi mindennel lehetett játszani, miből lehetett játékokat fabrikálni. Jelképesen múlt és jelen találkozik így a játékok segítségével.

 

 

Kalandozásom következő helysége az ormánsági Drávacsehi volt. A gyönyörű rózsákkal a kertjében egy nagyon szép és nagy ház áll előttünk. 1921-ben járunk, a házat egy nagy család, több generáció képviselői lakták

 

 

Ebben a szobában pl. a fiatal házaspár lakott.

 

A konyhát a ház hátsó részében csak télen használták, a főzésre szolgáló rakott tűzhely adta a meleget és az egész család a nap nagy részét itt töltötte. (Nyáron egy külön erre a célra készült épületben, kis nyári konyhában főztek.)

 

A földeken végzendő munkákhoz már gépeket használtak.

 

 

A rövidke bepillantás mindkét ház esetében egy újabb korszakra, jelentős fejlődésre mutat. Ásványrárón a bolti játékok képviselik a közeledést a jelenhez, (egészen 1968-ig jutottunk) Drávacsehiben pedig a gépek használata jelzi már 1921-ben a módosság mellett a haladást.