Monthly Archives: augusztus 2014

Túrógombóc, nálunk…

Általános

Úgy kezdődött, hogy a férjem látta az aktuális akciós reklámújságban, hogy helyi élelmiszer boltunkban a mirelit egy kilós túrógombóc jó áron van.

– Vegyünk, ennyiért megéri! – biztatott.

– Jó, ennyiért,  – bár a házi finomabb – úgyse tudom kihozni, pláne az egy kilót. – egyeztem bele a javaslatba, meg hát vásárlás után, idő híján jó kis pénteki ebéd lesz.

Mondanom sem kell, hogy a boltban elfogyott az akciós mirelit túrógombóc. Így hát megcsináltam frissen, mert Gáborom szinte már a szájában érezte az ízét. Ne csalódjon, ugye, az ember lányának a férje. Először is megvettük a túrót és a tejfölt.

Otthon rögtön az volt az első, hogy a biztonság kedvéért megnéztem az interneten a receptet, nagyjából jól is emlékeztem, csak hát az arányok.

Össze is állítottam hajszál pontosan a recept szerint a masszát. Odaírta külön a recept közlője, hogy ez sokszor kipróbált és rendkívül finom túrógombóc, ő és a családja évek óta imádja.

Szóval, a lényeg már innen, hogy az én gombócaim teljesen szétfőttek már az első pillanatokban. Elsőre szerencsére csak a felét tettem bele a főzővízbe. Mivel nem szoktam feladni és nem szeretek pazarolni, pici lukú szűrőn leszűrtem az egész főzővizet és egy gombócpép maradt utána a szűrőben.

Amilyen rendes és aranyos ember az én párom, a túrógombóc krémre ugyanúgy cukrot szórt és tejfölt locsolt, mint a túrógombócra szokott, és jóízűn megette.

Közben kitaláltam a nevét: túrós grízpapi.

A másik feléhez hozzá tettem még, csak úgy találomra, grízt, jócskán. Félve főztem ki, de jó lett, igaz, szerintem nem volt igazán túrós íze.

Ennyit az interneten megosztott, nagyon bevált és nagyon finom receptekről.

Akkor most miben volt a hiba, a túróban, a grízben, vagy bennem? Sosem fogom megtudni.

Az eredetileg túrógombócnak szánt valami viszont elfogyott.