Monthly Archives: április 2015

Könyvekről… az olvasás, szerelem…

Általános

A XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál margójára.
Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet. / Horatius/
A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek ./ Charles William Eliot/
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. / Kosztolányi Dezső/
*
Szeretem a könyveket, a könyvolvasás intimitását, a barátkozást egy jó könyvvel nem pótolhatja a modern technika.
Sokszor megkérdezik tőlem, melyik a kedvenc könyvem. Igazán nekem nincs is kedvenc könyvem, sok – sok könyvet szeretek. A könyvek nekem kicsit olyanok, mint az emberek, valamilyen viszonyom van velük. Először barátkoznunk kell. Ha valaki ajánl egy könyvet vagy én találok valamit, először beleolvasok, kóstolgatom. Valami meg kell, hogy fogjon benne, a történet, a stílus, valamelyik szereplő, a kor, amelyben játszódik, stb. Ha nem sikerül az első ismerkedés, akkor félre kell tennem a könyvet, hogy később újra elővegyem. Vannak furcsa olvasási szokásaim is. Előfordul, hogy középtájon kezdek el olvasni valamit, mert belekaptam és nem tudom letenni. Nem zavar, végül kiolvasom az elejét is. Előfordul, hogy régen kiolvasott könyvekből részleteket olvasgatok. Egyszerre általában nem egy, hanem több könyvet olvasok, kivéve azt az esetet, ha valamit nem tudok letenni, azonnal végig kell rohanni rajta.
Az olvasás terén voltak különböző korszakaim, mást olvastam kamaszként, szinte faltam mindent, amit elértem, fiatal felnőttként már kicsit jobban szelektáltam, később pedig az egyre több elfoglaltság okán a kevés olvasásra maradó időben még jobban megnéztem, hogy mit olvassak el, de olyan sosem volt, hogy ne olvastam volna. Volt idő, amikor csak verseket olvastam, előfordult, hogy éppen nem ment a klasszikus irodalom, inkább a moderb kortárs próza volt az emészthetőbb. Egy dolog kimaradt az életemből és már nem is fogom megszeretni, ez a krimi, nem volt türelmem a krimik szövevényeihez.
Az olvasás nálam olyan, (bizonyára mások is így vannak vele) hogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká és a mondatfűzés történetekké formálódása közben a képzeletemben azonnal elindul egy saját magam által önkéntelenül „alkotott” film. Mindent azonnal látok magam előtt és egy – egy regényre visszagondolva évek múlva is ez a képzeletbeli film lebeg előttem.
Sok jó regényből készítettek jó vagy kevésbé jó filmeket, de ha választani kell számomra az olvasmányélmény mindig nagyobb volt.
A könyvek iránti szeretetem gyerekkoromból indul. Nálunk otthon a lakásban, apám könyvgyűjtő szenvedélyének köszönhetően a könyvszekrényeken kívül is még mindenhol könyvek voltak. Könyvek voltak a szekrények tetején, az asztalokon, a szüleink nagy rekamiéjának a fejrész fölötti peremén, az ágyneműtartóban, ládákban a padláson és a kerti kis lakban is. A különböző helyeken tartott könyvek cserélődtek, a mindenkori rendezés és az olvasottság szerint. Egy részük egy idő után meglelte állandó helyét és rangját valamelyik könyvszekrényben. Az ódon sötét színű, majdnem mennyezetig érő, üveges könyvszekrények roskadoztak a kötetektől. Volt ott mindenféle könyv, mert apámnak a könyvek gyűjtése, forgatása, lapozgatása a kedvtelése, azaz pontosabban a szenvedélye volt. Ott sorakoztak a világirodalom összes remekei a legrégibb klasszikusoktól a kortárs regényírók műveiig. Voltak köztük nagyon szép, régi könyvek, díszkötésű, értékes sorozatok és egyszerű fűzött füzetecskék is. Nem egy precízen összeállított könyvtár volt, hanem egy hihetetlenül izgalmas, színes kavalkád, az összes irodalmi és művészeti ág könyvekbe sűríthető kincsesbányája. A regényeken találhattam akár történelmi tárgyú könyveket, irodalmi esszégyűjteményeket, tudományos munkákat, lexikonokat, káprázatos művészeti albumokat, megszámlálhatatlan verseskötetet, régészetet, mitológiát, egyéb vallástörténeti munkákat, filozófiát, pszichológiát és orvostudományt, bármit, ami érdekelt. Az volt a legizgalmasabb az egészben, hogy ha izgatott valami, akkor megpendítettem apámnak a témát és Ő lazán annyit válaszolt: “a második szekrény, harmadik polcán ott lesz valahol”. Akkor, elkezdtem ott keresgélni és mire a konkrét témának megfelelő könyvre találtam, addig hosszú idő telt el, mert mindenféle érdekességekre bukkantam és több mindenbe belelapoztam.  Volt egy kis kerek, támlás szék, befért a két nyitott ajtó közé és az ember úgy eltűnt a könyvszekrényben, mint egy titkos barlangban. Órákig tudtam búvárkodni és sokszor számomra  különleges dolgokat is találtam. Így aztán a könyvek segítségével, mikor mire voltam éppen rákattanva, hol történész, hol régész, hol restaurátor, hol muzeológus, hol művészettörténész, hol pszichológus vagy orvos akartam lenni. Kamaszkorom ban a könyvek közvetítésével elképesztő mennyiségű csodában volt részem. Ha valami már jobban érdekelt annál, amennyire egyedül boldogultam, akkor kérdeztem és apámmal együtt bújtunk be a könyvszekrénybe. Akkor Ő, kezében a könyvvel még mesélt. No, akkor aztán életre kelt az éppen kíváncsiságom tárgyát képező könyv tartalma. Úgy tudott beszélni, mintha maga az író mondaná a történetet a saját könyvéből. Apám könyvtára és a „könyvtári mesedélutánok” olyanok érdekesek voltak nekem, hogy még ma is “táplálkozom” belőlük.
A nyári szünidőben az otthoni olvasás mellé még jött a Szabó Ervin könyvtár olvasóterme és a belvárosi  antikváriumokban történő búvárkodás is. Az antikvárban hosszas nézelődés után kiválasztott könyvek sorsa otthon még egy szertartásos átalakulással pecsételődött meg. Apám gondosan végiglapozta, kiporolta, megtisztította őket, eltávolított mindent, amit lehetett mindenféle pl. ceruzával írt bejegyzést, megjegyzést, jelölést, azaz finoman radírozott. Így váltak sajáttá a régi könyvek. Ugyan ez történt azokkal a könyvekkel is, amiket lomtalanítás alkalmával hozzá nem értő kezek dobtak az utcai kupacra. Néha véletlenül egészen értékes és különleges régi könyvekre bukkantunk. Külön élmény, egészen más hangulatú élmény volt, amikor könyvnapon a sátrak között bóklászva az új kínálatot, a frissen megjelent könyveket pásztáztuk, nézegettük végig. Először a teljes kínálatot mértük fel, aztán jött a megjegyzett helyek újra látogatása, végül pedig a pénztárcához mért kiválasztás, mi az pár könyv, ami friss zsákmányként, új kincsként hazatérhet a táskában és beolvadhat a gyűjteménybe.
A mai napig hiányoznak apám könyvszekrényei, ahol bármit megtaláltam, tudom, most e helyett van az internet, nagyon hasznos és szinte már nélkülözhetetlen,de nem ugyanaz.