Monthly Archives: augusztus 2015

Minden relatív…

Általános

Nem hiszek a titokzatos egybeesésekben, mégis néha előfordul. Ezzel a beírással találkoztam a közösségi portálon: ” Ahol ennyi ember megteheti (személyes ismeretségi körömben ezres nagyságrendben), hogy nyáron nyaral, átlagosan harmadszor ezen a nyáron, ott KAMU DUMA, HOGY NINCS PÉNZ!” , aztán néhány perc múlva felbukkant egy régi írásom ugyanott. Hát nem fura?

A felbukkant írás érdekessége, hogy pont két éve írtam. Azóta a körülényeim változtak, én dolgozom, öt hónapja, de az írás, vagyis az értelme attól még igaz.
Minden relatív, jó kifejezés, ennek értelmében bármit össze lehet hasonlítani valamivel…

Az unalom vagy unatkozás eléggé negatív kifejezés, nem vet jó fényt rá, ha valaki kijelenti magáról, hogy unatkozom, mert általában értelmes ember nem unatkozik.

Ha megpróbálok bizonyos helyzeteket “összehasonlítani”, akkor talán más színben tűnhet fel a “unatkozom” kifejezés, mert ugye minden relatív.

Azt mondom, hogy életem korábbi folyását tekintve a jelenlegi feladataimhoz képest sok mindent csináltam az természetesnek hangzik. Munkám volt, otthon elvégeztem a háztartási munkákat, és gyerekeket neveltem, látogattam a szüleimet, összejártam a barátaimmal, és még sorolhatnám. Mondhatom mozgalmas volt az életem, nem unatkoztam, mindig volt valami elfoglaltságom.

Ehhez képest, hogy pusztán a minimális háztartási munkákat kell elvégeznem itthon, utána azt csinálom, amit képes vagyok kitalálni magam számára, akár azt is mondhatom, hogy unatkozom, főleg ha azt nem hagyom figyelmen kívül, hogy a munka az életem fontos része, a váza volt. Úgy, mint a testnek a gerincoszlop, a munkára épült az életem, a munkám miatt érezhettem hasznosnak magam. (hogy fontos volt e, az szintén relatív, hiszem ha nem én, más elvégezte volna, vagyis nekem volt fontos) Az életem többi részéhez szükséges jövedelmet, biztosítékot a munkával szereztem, azaz jövedelmem volt a munka által.

Tehát, ha azt nézem, hogy hiányzik a munkám, nélküle fél ember vagyok, akár azt is mondhatom,hogy nélküle “unatkozom”, egy nagy rész hiányzik az életemből, az elfoglaltság, a hasznos és eredményes elfoglaltság egy űr az életemben.

Ha azt mondom, hogy igyekszem magamat bármivel elfoglalni, abban az időben is, amikor korábban munkába jártam, akkor azt mondhatom, igyekszem és nem unatkozom.

Mindenesetre azért elég nehezen birkózom ezzel a relatív unalommal, de nem azért, mert nem tudom elfoglalni magam.

Régóta foglalkoztat egy másik fogalom szerintem relatív volta. Az unalom – kontra munka csak bevezetésül szolgált, mintának a gondolatmenetem követéséhez.

Kezdem érteni, hogy olyan nagyon sok ember miért nem figyel fel a szegénységre, sőt sokan nem akarják elhinni, hogy a szociológusok szerint közel három millió ember él szegénységben. (lehet, hogy a szám azóta túlhaladott, naponta növekszik…)

Azért van ez így, mert a szegénység is relatív, attól függ milyen szemszögből nézzük, hogyan közelítjük meg a kérdést.

Létezik a fogalom, hogy életszínvonal. Nagyjából azt jelenti, hogy egy személy vagy egy család eljut a mindennapjait tekintve egy olyan szintre, ahol jól érzi magát, megfelel az igényeinek, megszokja és ezt a színvonalat folyamatosan, hosszasan tartani tudja, biztonságosan, előre kiszámíthatóan tartani tudja. Azért tudja tartani, mert állandó, kiszámítható jövedelme van, amire támaszkodhat, amit a lehetőségeihez mérten beoszthat. Régen az emberek ebben a megszokott biztonságban évtizedekig, akár egy egész életen át kiszámíthatóan leélhették az életüket.

Ez a helyzet megváltozott, folyamatosan csökkent a biztonságérzet, megjelent a munkanélküliség, egyre növekedett a munkanélküliek száma, mára pedig már odáig jutott az ország, hogy a dolgozó réteg munkája sem biztos, bárki bármikor elvesztheti.

A szegénység fogalma a csökkent életszínvonaltól a hétkrajcáros szegénységig változó, ezért sokan nem is tudják értelmezni.

Miért relatív a szegénység? Azért, mert sok ember korábbi színvonalához képest már szegénynek érzi magát, pedig esetleg csak arról van szó, hogy a meglévő jövedelmet nem tudja megfelelően elosztani. Nem tanulta meg, mert nem volt rá szüksége, ugyanakkor pedig fogalma sincs, hogy az ő szegénységén túl, milyen az igazi szegénység és milyen sok ember él úgy, amit el sem tud képzelni.

Vannak emberek, akik panaszkodnak, sírnak, keseregnek, hogy mennyi nehézségük támadt az utóbbi időben. Közben pedig téliszalámi, francia sajt, félig rothadó drága gyümölcs van a hűtőszekrényükben, naponta rántott húst vacsoráznak, minden élelmiszerük, ami csak lehet a többszörösen drága bio termék. A gyerekeknek drága mobiltelefonja van, a fürdőszobában drága márkás kozmetikumok, tisztálkodási és tisztítószerek sorakoznak, sokat fogyasztó luxusautóval járnak, e mellett pedig sóhajtoznak, hogy nem tudják fizetni a számláikat, mert nem kerül rá pénz. Ugye nem kell végigvezetnem, hogy mi mindent lehetne a megváltozott körülményekhez igazítani és akkor talán még lehetne egyensúly és jutna a számlákra is?

Ez még nem szegénység és az ilyen embereknek fogalma sincs, milyen az, mit is jelent konkrétan, amikor az emberek mélyszegénységben élnek. ( a téliszalámi, az okostelefon és a luxusautó nem áll arányban azzal a panasszal, hogy valaki nem tudja fizetni a számláit, itt még lehetne valamit változtatni)

Aki nem tudja fizetni a számláit, mert tényleg annyira kevés a jövedelme, valóban csak vegetál, bizony esetleg zsíros kenyeret és paprikás krumplit eszik, vagy olykor még azt se, gyalog jár és egyszerű szappannal mosakszik. Nincs munkája, esetleg alkalmi munkát végez éhbérért, és alig van mit gazdaságosan beosztani.

Ugye mekkora különbség van “szegény” (aki csak nem képes tudomásul venni a változó körülményeket, az inflációt) és szegény között?

Ezzel szemben állhat egy másik nézőpont, milyen a szegénység más szemszögből nézve, a hivatalos oldalról nézve. “Mit vár el” az állam, szegénység címen? Hol állítja fel a határvonalat? A hatóságok azt a küszöböt, amit elérve már valamilyen segítséget nyújtanak annyira alacsonyra teszik, hogy nehezen értelmezhető. Azt mondja van otthonod, van egy öreg autód, x forintot eléri a család egy főre eső átlagjövedelme, csinálj, amit tudsz, nem vagy érdekes. Az már más kérdés, hogy a körülményeket is figyelembe vehetnék.

A legtöbb jelenlegi munkanélkülinek volt kiszámítható jövedelme, természetesen még van otthona, esetleg van egy öreg autója, de ezekért egykor megdolgozott, adózott jövedelemből, az általa megkeresett pénzért vette, ezekbe a dolgokba nem tud beleharapni, a maradék létalapját képezik, semmi közük ahhoz a körülményhez, hogy most nincs munkája és nem tudja az életét normálisan fenntartani. Itt megint csak kiderül, hogy a szegénység relatív, egy másik szemszögből nézve a szegény sem elég szegény.

relatív jelentése: máshoz viszonyított, viszonylagos…nagyon megtetszett nekem ez a kifejezés, tudnám még folytatni az összehasonlításokat, de most a mindennapi életünk problémái közül ezt tartom fontosnak és figyelemre méltónak.

Mindenki, ahogy tudja, éljük a magunk életét és sokszor nem gondolkozunk el kézenfekvő dolgokon, meg se próbáljuk értelmezni, amit olvasunk, amit hallunk. Számomra megdöbbentő, hogy vannak emberek, akik ha felteszik nekik a kérdést, hogy szerintük jó-e az, ahogy jelenleg élünk Magyarországon, azt válaszolja, hogy igen, neki jó. Az ilyen ember vagy süket és vak, vagy “téliszalámis szegény”, vagy olyan szerencsés, hogy megteheti, hogy csak önmagával foglalkozik és magával elégedett, de az orránál nem lát tovább.