Monthly Archives: április 2016

A Költészet Napja – 2016.

Általános

Szeretem ezt a napot, a költészet napját és mindig felteszem magamnak is a kérdést, vajon mi is a költészet maga? Jó kérdés, talán mindenkinek más. Számomra a költészet, a vers – szóljon bár a történelemről, életről, halálról, szerelemről, a mindennapokról – maga a csoda, szív és lélek rezdülései, hangulatok, dallamok, lüktetés, varázslat. A költő a szavak, rímek, ritmusok mágusa. Kosztolányi megfogalmazásában, akiről köztudott, hogy kitűnő elemző volt ez sokkal pontosabban és szebben hangzik: “Parancs és szeszély ez együtt, kényszer és akarat, kaland és törvény: a véletlen tündéri ajándéka. Képzelhető-e ennél romantikusabb, egyszersmind klasszikusabb meghatározása a versnek?”
A Költészet Napja nálunk április 11-én, József Attila születésnapján van. Alábbi versében a költőkről és a költészetről szól, a maga sajátos módján.

ARS POETICA

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

1937. február-március