Monthly Archives: április 2017

A 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából…

Általános

A könyvekről…az olvasás szerelem…

Bevezetőnek néhány könyvekkel és olvasással kapcsolatos idézet, mert tetszenek.
Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet./ Horatius
A könyvek a legcsendesebb és legkitartóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanítómesterek./ Charles William Eliot
A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész./ Ernest Hemingway
Mikor születtem, a kezemben kés volt – azt mondják, ez költemény. Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt: embernek születtem én./ József Attila
Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható./ Kosztolányi Dezső
Szeretem a könyveket, a könyvolvasás intimitását, a barátkozást egy jó könyvvel nem pótolhatja a modern technika
Sokszor megkérdezik tőlem, melyik a kedvenc könyvem. Igazán nekem nincs is kedvenc könyvem, sok – sok könyvet szeretek. A könyvek nekem kicsit olyanok, mint az emberek, valamilyen viszonyom van velük. Először barátkoznunk kell. Ha valaki ajánl egy könyvet vagy én találok valamit, először beleolvasok, kóstolgatom. Valami meg kell, hogy fogjon benne, a történet, a stílus, valamelyik szereplő, a kor, amelyben játszódik, stb. Ha nem sikerül az első ismerkedés, akkor félre kell tennem a könyvet, hogy később újra elővegyem. Vannak furcsa olvasási szokásaim is. Előfordul, hogy középtájon kezdek el olvasni valamit, mert belekaptam és nem tudom letenni. Nem zavar, végül kiolvasom az elejét is. Előfordul, hogy régen kiolvasott könyvekből részleteket olvasgatok. Egyszerre általában nem egy, hanem több könyvet olvasok, kivéve azt az esetet, ha valamit nem tudok letenni, azonnal végig kell rohanni rajta.
Az olvasás terén voltak különböző korszakaim. Végigolvastam szinte az összes Jókait, Gárdonyit, Móra Ferenc könyveket 12 – 14 éves koromban, ma már nem tudnám olvasni ezeket. Szintén kamasz koromban túl voltam a francia, német, angol és orosz klasszikusokon, akkor élveztem a hosszas, nehezen bontakozó romantikus történeteket, ma már ez sem biztos, hogy menne. Volt idő, amikor mindent elolvastam a II. világháborúról, ami csak a kezembe került, (nem csak regényt) mert akkor az izgatott és nem jutottam elég információhoz. Volt régészeti, mitológiai és művészeti korszakom. A görög mitológia rengeteg istenéről jegyzeteket készítettem, mert nehéz volt követni őket. Ásatások történetéről szóló könyveket és művészek, híres emberek, tudósok önéletrajzait, életrajzait is szívesen bújtam. Aztán jöttek a modern drámák és regények, amikor ezeket olvastam, nem tudtam átmenetileg visszatérni a klasszikusokhoz. Nyomtatásban is lenyűgöztek a színházban is játszott nagyon életszerű művek.
Volt idő, amikor csak verseket olvastam.
Krimit, ponyvát sosem olvastam, talán egy két kivétellel. A sikerkönyvek nem tudtak sosem lekötni, nem találtam valóságosnak a cselekményüket. Viszont szeretek szociográfiákat és erre építkező könyveket olvasni. Szerencsémre, mindig volt bőven olvasni valóm.
Az olvasás nálam olyan, (bizonyára mások is így vannak vele) hogy a betűk szavakká, a szavak mondatokká és a mondatfűzés történetekké formálódása közben a képzeletemben azonnal elindul egy saját magam által önkéntelenül „alkotott” film. Mindent azonnal látok magam előtt és egy – egy regényre visszagondolva évek múlva is ez a képzeletbeli film lebeg előttem. Sok jó regényből készítettek jó vagy kevésbé jó filmeket, de ha választani kell számomra az olvasmányélmény mindig nagyobb volt.
A könyvek iránti szeretetem gyerekkoromból indul. Nálunk otthon a lakásban, apám könyvgyűjtő szenvedélyének köszönhetően a könyvszekrényeken kívül is mindenhol könyvek voltak. Könyvek voltak a szekrények tetején, az asztalokon, a szüleink nagy rekamiéjának a fejrész fölötti peremén, az ágyneműtartóban, ládákban a padláson és a kerti kis lakban is. A különböző helyeken tartott könyvek cserélődtek, a mindenkori rendezés és az olvasottság szerint. Egy részük egy idő után meglelte állandó helyét és rangját valamelyik könyvszekrényben, amik már amúgy is roskadoztak a különféle témájú, rendű és rangú könyvektől. Nem csak regények és verses kötetek, hanem tudományos munkák, és művészeti albumok is gazdagították a kínálatot. Nem volt olyan hirtelen támadt ötletem, amire ne találtam volna némi keresgélés és kitérő után választ a könyvszekrényekben. Az volt a legizgalmasabb az egész könyvezésban, hogy ha érdekelt valami, akkor felfedtem apámnak a témát és Ő lazán annyit válaszolt, “a második szekrény, harmadik polca körül találod valahol”. Akkor elkezdtem ott keresgélni és mire a konkrét témának megfelelő könyvet megtaláltam hosszú idő telt el, mert mindig érdekességekre bukkantam és több mindenbe belelapoztam. Volt egy kis kerek, támlás faszék, befért a két nyitott ajtó közé és az ember úgy eltűnt a könyvszekrényben, mint egy titkos barlangban. Órákig tudtam búvárkodni és sokszor számomra különleges dolgokat is találtam. Így aztán a könyvek segítségével, mikor mire voltam éppen rákattanva, hol történész, hol régész, hol restaurátor, hol muzeológus, hol művészettörténész, hol pszichológus vagy orvos akartam lenni. Olyan 12 – 16 éves korom között elképesztő mennyiségű csodában volt részem, faltam a könyveket. Ha valami már jobban érdekelt annál, amennyire egyedül boldogultam, akkor kérdeztem és apámmal együtt bújtunk be a könyvszekrénybe. Akkor Ő, kezében a könyvvel még mesélt, no akkor aztán életre kelt az éppen kíváncsiságom tárgyát képező könyv tartalma. Úgy tudott mesélni, mint egy színész, vagy mintha maga az író mondaná. Én meg aztán vevő voltam mindenre, lelkesen hallgattam és kérdeztem, kérdeztem. Érdekes módon ezek a könyves szobai búvárkodásaim és apámmal történő beszélgetéseim úgy maradtak meg bennem, hogy szántszándékkal valamit úgy megtanulni nem is lehetett volna. Apám könyvtára és a könyvtári “mese”délutánok olyanok voltak nekem, mint egy korai szabadegyetem, még ma is “táplálkozom” ebből.
Hiányoznak a könyvek, az a bőség, a sokszínűség. Vannak könyveink, de a töredéke annak, ami gyerekkoromban otthon volt, akár a választékot, akár a számszerűséget tekintem.
Sokat változtak az olvasási szokásaink, ha egy téma felvetődik más az elérési útvonal, amióta a számítógép és az internet megjelent, de azért az olvasás szeretete és intimitása nálam megmaradt.

Ember, vigyázz,
figyeld meg jól világod.
Ez volt a múlt,
Emez a vad jelen
És mindig tudd,
Hogy mit kell tenned érte
Hogy más legyen.

(Radnóti Miklós)

(könyvfesztivál 2017. 04. 20 – 23.)