Váratlan utazás…London előtt…

Általános
 
Többeknek ígértem, hogy megírom az utazásom, történetét. Vigyázat, hosszú, részletes és esetleg unalmas lesz e miatt. Egyenlőre itt írok róla.
Szóval teltek szépen a hétköznapibbnál hétköznapibb hétköznapok (szándékos, csak érzékeltetni akarom a szürkeséget) egészen addig, amíg egy régi kedves barátomtól, Zolitól, érkezett egy érdekes, először számomra félreérthető mondatocska. Azért értettem először félre, mert álmomba se gondoltam ilyesmire.
A párbeszéd valahogy így hangzott?
– Volna kedved egy jó kis kalandtúrához? – írta Ő.
– Persze, de miért? Hazajössz? – kérdeztem vissza.
– Nem. Én nem megyek sehová. Te jössz Londonba, ha van kedved. – válaszolt Zoli.
– Még, hogy neken van-e? Naná, azonnal teljesen felvillanyozott a gondolat.
Ebben meg is egyeztünk, még mindenféle óvatos körmondatokkal körbekerítettem a dolgot, hogy ugye nem lesz e neki megterhelő, nincs jobb dolga, mint egy anyukája korú nővel mászkálni London nevezetességeit nézegetve, stb.? Erre azt mondta, hogy ezzel nincs gond, pont annyi neki ide jönni, mint nekem oda menni és nincs kedve hazajönni, több szót a dolog nem érdemel.
Jó lesz e nekem a február? Persze, bármikor jó. (január végén jártunk) Nem baj, hogy nem nyáron, most kapja a szabiját. Nekem aztán nem, nyugdíjasnak. Ennyi volt a bevezető. Én olyan nagyon nem mertem ábrándozni, először, mert csodának tartottam, aztán meg úgy gondoltam, még bárni közbejöhet, nem kap szabit, valaki megbetegszik, stb.
Aztán jött az újabb chatelés, pár nap múlva, úgy bele a közepébe, Zoli nem lacafacázik sose. Másold le a személyidet, mindkét oldalát, küldd el, kiválaztottam a repülőjegyet, csináltatom a beszállókártyát. Hoppá, paff, ez igen! Fél óra múlva kész volt minden az utazásomhoz, csak a fiamnak kellett a munkahelyén kinyomtatni és felutaznom érte Pestre. Az időpont: február 8. – 14. repülővel. Ez aztán gyorsan ment. Hozzá tartozik, hogy még sosem repültem. (ugye 65. év) Szóval a nem létező bakancslistámon egy tétel pipálva, azaz rögtön kettő, repülő és London. Hurrá, Heuréka.
A repülés. Többen kérdezték, hogy félek-e. Ugyan kérem, mindig szerettem volna repülővel utazni. (ha az van a sors könyvében, hogy valami történik, nem igen fogok tudni róla, ehhez még a férjem hozzátette a saját humorával, repülőgép fent még nem maradt)
A repülőtértől féltem, nem a repüléstől. Utoljára még a nagyobbik fiammal voltam Ferihegyen, szórakozásból, mert a gyerek nagyon szerette nézni a teraszról a fel- leszálló gépeket.
 Azóta nagyon kiépült és korszerű, két terminál van, nagy forgalom, gyönyörű tranzitváró, stb. Mindezeken persze már ugye túl vagyok, de akkor hiába mondták el a fiúk és Zoli is lépésről lépsre, hogy mi fog történni, mitagadás, izgultam. Szerencsére rá tudtam venni a nagyobbik fiamat, rá is ért épenn, hogy kikisérjen. Jól is jött, mert éppen valami miatt az épületen belül terelgetés volt, nehezen lehetett a becsekkoló helyhez jutni. Onnan már tényleg simán ment minden, a fiam eljött az első ellenőrzésig, aztán hajrá egyedül. (ne parázz, anya) Szép lassan, de már simán haladt a dolog. Egy hátizsákot vittem, Zoli részletes utasításai szerint csomagolva, még a személyi apróságokat tartalmazó, lehető legkisebb kézitáskát (túlzás, alig nagyobb, mint egy pénztárca) is betuszkoltam a hátizsákba. Nem sok ruhát vittem, de később kiderült, hogy még annyi is sok volt. Tehát egy szem poggyászom volt a hátizsák és jöhetett velem, így nem volt sok problémám, gyorsan átvilágították és irány a tranzit. Hát bizony elámultam, szinvonalas, szép és persze igen drága. Sok vásárlási lehetőség. Zoli lelkemre kötötte, hogy azért ne legyek enni, innivaló nélkül, de ne a gépen vegyem.  Körbejártam és vagy a második kör után megtaláltam egy olcsó (olcsó? :D) élelmiszer pavilont. Mint spórolós vidéki magyar, először utazó kinéztem a leolcsóbb sós valamit és egy fél literes, szintén legolcsóbb ásványvizet. (960 kemény magyar forint volt, máshol pl. láttram 1700 Ft-os szendvicset is) Kisebb kutatás után megtaláltam a szintén fontos mellékhelyioséget is. Minderre összesen bő 65 percem volt, akkor kiírt az információs tábla, hogy hányas kapunál fogok beszállni. Ettől még egy kicsit izgultam, hogy vajon biztos jó helyre megyek-e (nem volt semmi rutinom, gőzöm se volt milyen egy ilyen kapu) Közben azért szemem, fülem nyitva tartottam és szokásomhoz híven figyeltem miről beszélnek az emberek. Kiszúrtam a londoni géphez tartozó utasokat, így már csak menni kellet a konvoj után.
A repülés, hát én azt hittem rokonok, ismerősök régi elbeszélései alapján, hogy az valami különleges dolog és főleg a felszállás és a leszállás rossz. Hát őszintén szólva nem volt semmi rossz az egészben sehol. A kényelem ezeken a fapados gépeken ezek szerint pont olyan, mint egy távolsági buszon. Zoli még arra is ügyelt, hogy a szélén üljek, ne kelljen máson átmászni, ha mondjuk ki akarok valamiért menni. A felszállásnál azt éreztem, hogy simán gurul a gép, zúgnak a motorok, aztán egyszer hirtelen kicsit gyorsabban és erőteljesebben emelkedik, majd megszünik a motorzúgás és szép csendesen utazunk. Közben bemondták a személyzet tagjai a szükséges tudnivalókat és többször eltologatták mellettem az italos, kávés, szendvicses kocsit. Ami meglepő volt és még nem hallottam róla, hogy  a végén egy valóságos mini üzlet vonult végig az ülések között és a kisasszonyok drága parfümöket és egyéb ajándékokat ajánlgattak, mondván, utolsó pillanat, ha valamit elfelejtettél.
A leszállás szintén sima volt, lefelé sokkal lassabban és fokozatosabban ereszkedett a masina, azt éreztem csak vagy inkább hallottam, hogy a kerekek földet értek. Gyorsan kiszálltunk, erős szél fújt a reptéren. Ismét különböző ellenőrzések következtek, természetesen rengeteg sorbanállás és terelgetés közepette, de már Anglia földjén jártam. 
 
Azt hittem messzebbre fogok jutni a beszámolóval, de hát egy minden téren újoncnak, – London és repülés –  ez bizony egy elég nagy dolog, le kell írnom mindent.

3 responses »

  1. Új blog..nem tudom meddig bírom…nagyon nagy pofonokat oszt az élet 😀
    DE hát ez az ÉLET.. 😦 🙂 ❤

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s