Az íróasztal

Általános

Az íróasztal
Belépek nagyanyám régi szobájába, ami később apám dolgozószobája lett.A félhomályban a megroggyant redőny résein át beszűrődő fény pont az íróasztalra esik. A jó öreg asztal, az a nehéz, masszív, sötétre pácolt, jó fajta fából való a kezdetekkor nagyapámé volt.Leülök – ahogy néha gyerekkoromban szoktam – a bordó karosszékbe. Ez a kényelmes darab az egykori szalongarnitúra utolsó képviselője. (Kislányként, amikor apám nem volt otthon, csendesen bekuporodtan ebbe a székbe, ott üldögeltem, ábrándoztam kicsit, arról, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő.)

Végignézek az asztalon, minden ott van rajta, úgy ahogy még apám használta. A súlyos fiókok jegyzeteket, befejezetlen írásokat, sárguló papírokat rejtenek. Az íróasztal tartozékai a rézborítású kellékek. Kedvencem volt a friss tintapacák felszárítására használt, rézgombos, hintázó mozgással müködtethető alul itatós papírral bevont eszköz. A ceruzák, tollak az asztalba épített vékony réz mélyedésekben feküdhettek, két ceruza még most is ott van. Őrzik apám keze nyomát.

A szintén réz tintatartóban beszáradva szomorkodik egy tintásüveg. Tudni kell, hogy apám imádta a töltőtollakat, sosem tudta megszokni a golyóstollat. A töltőtoll megtöltése hozzá tartozott az írás szertartásához. Töltőtoll. Ki is nyitom a redőnyös rész titkos rekeszét és igen, ott van a kedvenc, a féltve őrzött, elegáns, fekete, arany hegyű Mountblanc töltőtoll. Ennek története van. Egy ehhez hasonló töltőtoll sokáig az Ápisz kirakatában kínálta magát. Apám nagyon vágyott egy olyanra. Ahányszor arra járt mindig megnézte. Aztán eljött az a karácsony, amikor végre megajándékozhatta magát vele. Szép bordó bársony belső borítású díszdobozban mosolygott a fa alatt az aranyhegyű Mountblanc töltőtoll. Attól fogva a legfontosabb lakója lett az íróasztalnak.
A bal oldalon áll a nehéz márványtalpú hamutartó, ami olykor papírnehezékül is szolgált.

Látom közvetlenül a gyufatartó mellett még ott lapul egy félig elfogyott radír is. A radír fontos szereplője volt az íróasztal mellett zajló szertartásoknak. Apám nagyon szerette az antikváriumokban felkutatott régi könyveket. Mielőtt helyet kaptak volna a könyvesszekrényben minden új szerzeményt alaposan átvizsgált. Az apró foltokat, könnyen eltávolítható szennyeződéseket óvatos mozdulatokkal radírozva távolította el. A könyvek belsejét is átnézte és az oda nem illő megjegyzéseket is kiradírozta. Szorosan összefogva a könyvet a lapok éleit is megradírozta minden oldalon. Így kerülhettek csak a polcra.Középen a nagy bőrfedelű irómappa is meg van. Inkább arra szolgált, hogy alátétként ezen írt apám. Jobb kézről általában az aktuálisan olvasott újság vagy folyóirat feküdt. Most is itt van néhány régi példány, Látóhatár, Valóság.Alig látható finom por lepi a rég nem forgatott tárgyakat. Nagy ez az asztal, mennyi minden elfért rajta, a bordó búrás asztali lámpát ki is felejtettem. Akkor használta apám, amikor este még dolgozatokat javított.

Mennyi emlék, mind mesél valamit a régi életünkből. Már az is sok éve volt, amikor utoljára így emlékezve elüldögéltem a kedves tárgyak felett. Vajon mi lett a sorsuk, együtt maradtak-e az öreg íróasztal és a tartozékai? A rézborítású iróasztalkészlet némelyik darabja biztos egy ritkán kinyitott fiók mélyén lapul. Az asztal pedig talán még mindig szolgálatban van valahol, és őrzi az elmúlt idők emlékeit, egy család történetét. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s