Category Archives: A munkanélküliségről

A munkanélküliségről általában és a saját tapasztalataim.

Pusztába kiáltott szavak…

Általános

A közmunkáról még egyszer.

Annyit hallani a kormánytól a közmunkáról, mint legnagyobb eredményükről és jótéteményükről, hogy ezt sokan már könnyedén magukévá teszik és el is hiszik, hogy Magyarországon csökkent a szegénység.  Mindazok, akik elhiszik ezt a kormánnyal együtt fordítva ülnek a lovon.

Mi is tulajdonképpen a közmunka? A közmunka több nézőpontból és több szempontból magyarázható fogalom.

A kormány a „sikeres közmunka program” fényében magát nagy jótevőnek látja és láttatja, mert lám segítenek a rászorulókon, a munkanélkülieken, senkit nem hagynak az árok szélén, munkát, azaz közmunkát adnak a szegények kezébe, és ezzel jövedelmet. Tehát ez az egész nagyszerű. Csökken a munkanélküliek száma és az árok partjáról egyenesen a munka világába vezet az út. Látványosan javul a statisztika. Ez a látszat és fennhangon hirdetett duma, a demagógia!

A közmunkás, aki sokáig munkanélküli volt és már nem volt semmi reménye, örül, hogy kapott közmunkát és a vele járó kis jövedelmet. Egy idő után még úgy is érzi, hogy ez mekkora jótétemény vele szemben, hogy utcát söpörhet és árkot pucolhat, szántót áshat, mert van munkája, van némi kis pénze. Teljesen érthető, hogy idáig jut, hiszen nincs más választása, kiszolgáltatottá tették, legújabb kori rabszolgaként teszi, amit rámérnek, akármilyen értelmetlen, akkor is.

A közmunka anyagi oldalról magyarázva nem más, mint a tartós mélyszegénység biztosítása. A közmunkásként dolgozó emberek családjai hosszú távon megragadnak egy szegénységi szinten, nincs kiút, nincs továbblépés. A közmunkáért kapott pénz semmire se elég, családot fenntartani, etetni, rezsit fizetni, lakhatást fedezni, iskoláztatni stb. ennyiből nem lehet.  Ezt a helyzetet álszent jótevő kormányunk még megfejeli annyival, hogy olyan szociális segélyeket, juttatásokat megszüntet, amik ebben a helyzetben még némi segítséget nyújthattak.

Mi a közmunka igazi lényege? A közmunka szinte alibiként elfedi a valóságot. Azt a valóságot, amit a munka és a munkahelyek körül el kell tagadni az emberek elől. (amit ugyan mindenki tud, csak sokan úgy csinálnak, mintha nem vennék észre) Hiába látni országszerte az utcákon szorgoskodó közmunkás csapatokat, hiába javult ezzel a statisztika, a munkanélküliek egy részéből közmunkások lettek, de ezzel a valóságos helyzet semmit nem változott.  Csak azt a tényt próbálják vele eltakarni, hogy Magyarországon nincs munka és nincsenek munkahelyek! Ha lenne munka és lennének munkahelyek, akkor kevesebb lenne a munkanélküli és a közmunkások a munkahelyeken dolgoznának.  (természetesen mindig akad egy  – egy látványosan átadható munkahely, amikor lehet mellet döngetni, de az elenyészően kevés)

Ezen kívül van ennek még egy csúnyább változta is, így lehet lenyomni a béreket, olcsóbbá tenni a munkaerőt, vagyis közmunkásokat alkalmazni a normál bérű dolgozók helyett, akár olyan munkahelyeken is, ahol eddig szakemberek dolgoztak. (engem is elbocsájtottak már szakirányú végzettséggel,  azért mert a létszám sok, de a közmunkást kötelező megtartani)

Nehéz kihúzni a fejeket a homokból és kinyitni a szorosan becsukott szemeket. Itt van pl. egy köztiszteletnek örvendő, igazán tapasztalt politikus, egy nagyváros felelős vezetője, a szegedi polgármester, Botka László, akinek hasonló a véleménye. Idézet tőle a Népszavából:

„Ha a kormány a munkanélküliségi adatokkal bűvészkedik, lelke rajta, de mindenki tudja, hogy a közmunkásokkal megszépített statisztika csupán a reménytelenség elfedésére szolgál. Ahogy mondani szokták: az éhen haláshoz sok, a megélhetéshez kevés az a jövedelem, amiből erre futhatja. Arról nem beszélve, hogy ezzel visszakerülni az elsődleges munkaerő piacra vagy valamiféle perspektívát teremteni képtelenség. Alkalmas azonban arra, hogy helyi kiskirályokon keresztül politikai nyomást gyakoroljon a legelesettebb rétegekre.”